...a mai nap elmentem a postára feladni egy csomagot. Nagyon hamar sorra kerültem, mivel a postán alig voltak ebben a nagy melegben. Mikor sorra kerültem, illedelmesen köszöntem a hölgynek, -Jó napot kívánok!- aki az ablak mögött ült. (Tudomásom szerint, itt a nagy postán, kettő óra körül váltják egymást a postán dolgozó hölgyek, én olyan fél háromkor tértem be a postára. Szeretek ilyenkor bemenni, mert már tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor az ott dolgozó hölgyek, még frissek és gyorsak.) A köszönésem utáni következő mondat ez volt...-Számlát is szeretnék kérni a feladóra!...közben nyújtottam a kis csomagot, hogy elvegye tőlem. (hozzáteszem, már lassan meg kell változtatnom a lakcímkártyámon szereplő címet, a posta címére, annyit járok oda) Na de...a hölgyike mér, címkézi a csomagomat, és ragasztja rá a bélyeget, majd oda nyújtja nekem az ajánlott küldemény szelvényemet (amit a csomaggal együtt adtam be) és egy nyugtát. Mire én mosolyogva közlöm vele: - Számlát kértem róla. Mire ő: