Ádám és Éva, avagy Évák és Istvánok! Abban a panelben ahol lakok, már nyolc éve, egyedül egy családot ismerek keresztnév szerint. Ez is csak azért van, mert a hölgyet úgy hívják, mint engem, (Erika) a férjét meg úgy, mint a gyermekemet (Roland). A többi lakó nevét nem ismerem, egyrészt nem érdekkel, másrészt annyit dolgoztam régebben, hogy nem maradt rá idő, hogy megismerjem őket. Az idős nénikkel, bácsikkal köszönő viszonyban vagyok. Néha-néha váltunk pár szót, ha véletlenül összefutunk, de csak ennyi. (ez is olyan kutyás dolog, szép-szép, hogy együtt élünk a panelban kellő távolságot tartva, nekem bővel elég. Én sem morgok rájuk, hát ők se tegyek!) Na, itt vidéken, már más a helyzet. Van egy család, akikkel apósom nagyon jó viszonyban van, és a hölgyet „Éva” nénit megkérte még az elutazása előtt, hogy néha-néha nézzen át, és hetente egyszer amikor bemennek Siófokra vásárolni, ugorjanak be, hátha szűkségünk van valamire, mert akkor ők megveszik. (tudjátok, itt csak icike-picike bol